"Inspired by a true story". Jól hangzó kezdés egy filmnél, de a Jurassic Park valószínűleg az utolsók egyike, ami elé kiírnád ezt. Pedig található benne olyan elem, ami a valóságon alapszik. Na, ne valami hihetetlen paleo-genetikai tudományos áttörésre gondolj, annál sokkal prózaibb a történet. Persze attól még érdekes.

Dr. Ellie Sattler: Mi jár a fejedben?
Dr. Alan Grant: Munkanélküliek vagyunk.
Dr. Ian Malcolm: Vagy inkább kövületek!

Ez a párbeszéd bizony tényleg megtörtént eseményeken alapszik, igaz, abban nem voltak sem paleontológusok, sem excentrikus matematikusok. A sztori főhőse egy Phil Tippet nevű ember, akinek a saját kihalása jutott eszébe, amikor először meglátta a film számítógéppel animált, futkározó dinóit.

De ki az a Phil Tippet és miért került be a filmbe, amit mondott?

Viszonylag kevesen ismerik a nevét, de Phil Tippet igazi nagyágyú volt Hollywoodban a '90-es évek elején. Olyan mozik vizuális effektjei kötődnek a nevéhez, mint a Star Wars, a Birodalom visszavág, az Indiana Jones vagy a Robotzsaru. Az e filmekben megjelenő szörnyeket és robotokat mind a Tippet Studio animátorai keltették életre. 

Népszerűségüket az adta, hogy forradalmasították az ilyesfajta trükkök elkészítésére évtizedek óta használt stop-motion technikát. A stop-motion lényege rém egyszerű: fognak egy bábot és mozdulatainak minden fázisáról készítenek egy fényképet. A képeket aztán egymás mellé téve mozgókép jön létre. Másodpercenként 24 ilyen fotó már elég, hogy az emberi szem folyamatosnak érzékelje a mozgást. A stop-motion szinte egyidős a filmkészítéssel, és a CGI megjelenéséig a leginkább használt animációs trükk-technika volt: a TV Macitól elkezdve az ED 209-es robotig mindenhol ezt láthatod.

Volt azonban egy nagy hibája: bármilyen aprólékosak is voltak a beállítások, a bábok mozdulatai mindig kissé darabosak maradtak a mozgást folyamatában rögzítő felvételekhez képest. Ennek az az oka, hogy az egyenként készített képkockákból összerakott felvételnél hiányzik a mozgás-fázisok közötti finom elmosódás, a motion blur.

Tippeték pedig éppen ezt, a motion blur hatást tudták szuperül létrehozni különféle módszerekkel, és elérték, hogy az általuk készített stop-motion animációk minden korábbinál élethűbbek legyenek. Rögtön új nevet is adtak technikájuknak, amit go motion-nek neveztek el.

Szóval amikor Spielberg a Jurassic Park forgatására készült, nem volt kérdés, hogy kik készítik majd a szükséges trükköket. Elképzelése szerint az életnagyságú robot-dinoszauruszokat az animatronics királya, Stan Winston szállítja, a Tippet Studio felel az animációkért, az Industrial Light & Magic (ILM) pedig gondoskodik ezek összefésüléséről, egy kis CGI festéssel és némi motion blur effekt hozzáadásával. 

A munkálatok el is kezdődtek, s mindenki csinálta, amihez legjobban értett. Winstonék egy a Triceratropszon, meg egy 14 méteres T-Rexen dolgoztak, míg Tippet csapata elkezdte a báb-dínók és az animációk készítését. Annyira belejöttek, hogy még a hagyományos rajzolt storyboard helyett is kis bábfilmeket készítettek a jelenetek látványának megtervezéséhez. Apait-anyait beleadtak, s igyekeztek a lehető legjobb go motion effektet létrehozni.

De nem sikerült. Bár tényleg kihozták a technikából a maximumot, a dinoszauruszok valahogy nem működtek. Spielberg fontos kikötése volt, hogy a filmben szereplő dinoszauruszok ne moziszörnyeknek, hanem hús-vér állatoknak tűnjenek, de az eredmény minden erőfeszítés dacára nagyon lelógott a vászonról.  

Ekkor jött a képbe az ILM számítógépes csapata. Dennis Muren ajánlkozott azzal a Terminátor 2-ben már kipróbált megoldással, amivel a T-1000-est hozták létre. Sőt az is kiderült, hogy az egyik munkatársa, Steve Williams egy ideje már animálgatja a dinókat a gépén munkaidő után. Szóval hamar tudtak a rendezőnek mutatni valamit és az eredmény mindenkit lenyűgözött. Kétségtelenné vált: új korszak kezdődik a filmes effektek világában.

Tippet sem áltatta magát, s az eredményt látva csak ennyit fűzött hozzá: "I think I'm extinct" [Azt hiszem, kihalok]. Spielbergnek meg annyira tetszett ez a kifakadás, hogy rögvest beleírta a fent idézett párbeszédbe (csak az eredetibe, mert a szinkronból kimaradt). Hát nem egy kis gonosz ez a Steven? 

Minden jó, ha vége jó!

Persze sem Tippet, sem a stop-motion nem haltak ki. A technika él és virul, sőt, a 2000-es évektől egyfajta reneszánszát éli és egész jól megtalálta a helyét a CGI által uralt filmvilágban. Tippet és csapata sem szállt ki a JP-ből, hanem új formában vett részt a munkálatokban. A CGI ugyanis jól működött rajban futó Gallimimus-csontvázaknál, de a test és a bőr mozgásának kidolgozásában még nagyon nem voltak képben. Ehhez kellett Tippet-ék szakértelme, akik ezt követően az ILM-mel közösen dolgoztak azon, hogy a CGI dinoszauruszoknak ne csak a mozgása, se a kinézete is élethű legyen. 

Az eredményt mindannyian ismerjük, a Jurassic Park dínói korszakalkotók lettek. A készítők, köztük Tippet is Oscar díjat kaptak az abban az évben bevezetett "legjobb speciális effekt" kategóriában. A díjat az akkor még kiskölyök Elijah Wood adta át nekik. 

Egy kis személyes adalék a végére. Ez volt az első Oscar-díj átadás, amit a tv-ben láttam (még Albert Györgyi közvetítette). Emlékszem nekem már akkor is az volt az érzésem, hogy az egész kategóriát csak azért hozták létre, hogy odaadhassák a díjat a filmnek.

Neked nem gyanús a "boríték-hozó", vagy hogy csak három jelölt volt a szokásos öt helyett? Mintha csak azért lenne ott a másik kettő, hogy a Jurassic Park ne egyedül álljon a jelöltek között. Senki sem gondolhatta komolyan ugyanis, hogy a Cliffhanger, de még a tényleg kiváló Karácsonyi Lidércnyomás is eséllyel szállhat versenybe a filmtörténet azóta is legélethűbb dinoszauruszaival.

(A cikk a Jurassic Park's T-Rex Paddock Attack - Art of the Scene c. Cinefix videó felhasználásával készült)

Képek forrása: imdb.com