A Ready Player One jó film. Spielbergnek hosszú idő után ismét sikerült egy gyermeki lelkesedéstől áthatott kalandfilmet csinálni, ami üdítően friss és nagyon mai. Nem rossz egy 72 éves fickótól.
Úgy hallom, az alapanyag is jó, bár azt nem olvastam, így nem tudom, hogy ott mennyire működnek az filmes utalások. Az biztos, hogy a vásznon nagyon. Mert ugye mi mással is lehetne autóversenyezni, mint a DeLorean-nal, s az is természetes, hogy közben King Kong amortizálja le a várost körülötted, de Chucky cameoja, Mechagodzilla és a többiek szereplése is igazi csemege egy hozzám hasonló szenior filmrajongónak.
Kettőt pedig kimondottan imádok.
Ezt biztos ismered...
Az egyik természetesen az antiochiai szent kézigránát a Gyalog galoppból. Csodás pusztító erejéről imígyen ír a fegyverek könyve:
“…eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki – mivel nem kedves nekem – megdöglend.”
Bár megjegyzem, az ifjú főhős nem tartotta be Ménár atya intelmeit a számolással kapcsolatban.
...és ezt?
A másik az a varázsige, amivel a IOI bázis védőpajzsát lehetett kiiktatni Doom bolygón. Így hangzik:
“Ánál nathrach, orth’ bháis’s bethad, do chél dénmha”
Megkockáztatom, hogy ennek eredete sokak számára már kevésbé ismert, és legtöbben nem tudják, hogy John Boorman 1981-es Excaliburjából származik. Merlin (Nicol Williamson), a varázsló ezt mormolva ébreszti fel a sárkányt, hogy lehelletével elrejtse Uther Pendragont (Gabriel Byrne). Nézd:
Az angol fordítás állítólag így hangzik:
Serpent’s breath, charm of death and life, thy omen of making.
Te milyen ritka csemegét ismrtél fel a filmben?
